Köszöntöm, Minden Kedves Olvasómat!
Mára a Kismama időszakot választottam, mivel ez számomra egy nagyon kellemes és boldog időszak volt, bár tele aggodalommal és félelmekkel, de szívesen emlékszem rá vissza.
Ugye ahogy már a bemutatkozásban is írtam, Én nem tudtam róla, hogy terhes vagyok a 3. hónapig sem rosszullét sem semmi egyéb jele nem volt annak, dolgoztam, védekeztünk mindig és fogalmam sem volt arról, hogy a szívem alatt egy Kisbabát hordok. 21 évesen ugye a fiatalok bulizni járnak hétvégente, dolgoznak vagy tanulnak és élik az életüket. Én a párommal laktam és mi is buliztunk, cigarettáztunk, fogyasztottunk alkoholt is alkalmanként. Ha tudom, hogy terhes vagyok persze nem így lett volna, de ennek így kellett lennie. Éltem a fiatal és boldog életemet, a barátaimmal és a párommal.
A Miénk volt az a tipikus bulis, 1,5 szobás lakás, ahol mindig buli volt és élet. El sem tudtuk még akkor máshogy képzelni, de egy nap hazaindulva a munkából rosszul lettem és jött egy megérzés, hogy valami nem stimmel, kisebbek a ruháim és mintha fájna a mellem. Anyukámat felhívtam rögtön és vettem egy tesztet, az Ő ajánlásával mivel Ő is tisztában volt azzal, hogy cigizek és nem éppen egészséges életmódot élek. A teszt negatív lett ami hatalmas boldogsággal töltött el akkor még, mert nem tudtam magamat elképzelni Anyaként, hisz túl fiatal vagyok és mindenem az éjszakai élet. Én ezt nem tudnám feladni senkiért és semmiért. Rá 4 napra elmentem a Nőgyógyászhoz, mivel a panaszaim egyre rosszabbak lettek és nem javult a helyzet, nagyon kétségbe voltam esve, hogy mi bajom lehet ugyan. A cigitől undorodtam, éreztem mintha csak híznék és híznék pedig nem ettem többet mint előtte, és majd le szakadtak a melleim. Párommal vártunk a váróba félelmekkel tele, hogy vajon mi bajom lehet, hisz ilyen sosem fordult még elő azelőtt, pont az-az ember vagyok akinek egy menstruációs fájása nem volt soha, soha kezem-lábam nem törtem el, semmi ilyesmi probléma. Aztán behívtak és a szokásos vizsgálat lezajlott, mikor a Doktornő közölte, hogy valamit érez és meg ultrahangozna ha engedem. Persze beleegyeztem, hogy minél hamarabb megtudjam, hogy mi a bajom. És mikor mondta, hogy nézzen a monitorra mivel ott egy Baba van nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek egyszerűen. Először teljes kétségbeesés és hitetlenkedés amit éreztem, hogy ez, hogy lehet mikor 6-7 év alatt sosem történt meg, midig védekeztünk, ez hogy történhetett mikor most sem volt másképp. Miért történik ez velem mikor van egy munkám végre amit szeretek és most mit fogok csinálni, hogy mondjam el a Szüleimnek és ki mit fog szólni hozzá, csak ömlöttek a könnyeim. Ilyen érzelmi zavarodottságot sosem éreztem még előtte, hisz örültem is de féltem is, hogy Én erre még nem állok készen, de ott az a Baba és olyan hihetetlen, hogy ez-az Emberi lény az Én hasamban növekszik. és olyan gyönyörű dolog ez de mennyit árthattam neki, ezalatt a 3 hónap alatt.
Mikor kimentem és szólni nem tudtam a párom már tudta, hogy valami baj van meg sem tudtam szólalni annyira sírtam csak megöleltem, és teljesen kizártam a külvilágot. Mikor később közöltem Anyukámmal és Vele is a hírt, akkor mindannyian sírva fakadtunk és közölték, hogy minden rendben lesz és mellettem állnak mindenben, az Én döntésem. Páromban és bennem ilyenkor már fel sem merült az elvetetés gondolata sem, tudtuk, hogy Ő jönni akart az életünkben és Érte mindent megfogunk tenni, máshogy már el sem tudtuk képzelni.
Innentől kezdve minden megváltozott, semmi éjszakai élet és semmi káros dolog, egyből letettem a cigarettát és csak imádkoztam, hogy nehogy valami baja legyen. Teljesen megváltozott minden és kicserélődött az életünk, más célok jöttek előtérbe és teljesen más gondolkodás. Elkezdtünk családi házat keresni, egy szebb és jobb élet reményében Neki, csak is Érte, a Családunkért.
Ugye a Kismama időszakban ahogy nő egyre jobban a poci is, fáradékonyabb vagy kívánósabb ez nálam sem volt másképpen, élveztem minden napját ennek az időszaknak. Rengeteget pihentem, vitaminokat szedtem és mindent próbáltam betartani amit a Védőnő tanácsolt. Imádtam Kismama lenni és nem takargattam a hasamat, imádtam kerekedni is, mivel valljuk be itt ha kettő helyett is eszünk ráfoghatjuk,azért, mert terhesek vagyunk. Imádtam az ultrahangokat és a NST-ket is, egy dolog volt ami nekem ezt egy kicsit csúffá tette, a vizesedés. Az valami rettenetes volt és a folyamatos haskeményedés is.
Sikeresen megtaláltuk álmaink otthonát, amire 3 hónapot kellett várnunk de beköltöztünk és rá 1 hónapra meg is mutatta magát a Fiam, biztosra.
Költözés, pakolás, festés, gyerekszoba, bútorok és kezdett összeállni a kép végre. Egy boldog Kismama voltam, azért mert láttam, hogy a Fiúnknak a legjobbat fogjuk megadni mindenből és Isten is Velünk van, mert nélküle ez nem sikerült volna és a Családunk nélkül sem, az a sok munka és idő amit ránk szántak és segítettek, azt sosem gondoltam volna és sosem fogjuk tudni megköszönni Nekik.
Már csak a Fiúnk hiányzott és alig vártuk az érkezését, egyben izgatottak és boldogok voltunk másrészt egy kis félelem is lakozott Mindkettőnkben, hogy vajon egészséges lesz-e, ezt a terhet mint a hitelből vett házat is fogjuk-e tudni fizetni, fel vagyunk Mi erre készülve igazán, de most ahogy ezeket a sorokat gépelem, boldogan írhatom, hogy igen és merni kell belevágni és mindenből a legtöbbet kihozni és harcolni az álmaidért, elképzeléseidért. Mindig lesz valahogy egyszer fent, egyszer lent de kinél lenne ez másképpen...?! Aztán eljött a nap mikor megszületett az Életünk Fénye, a mi kis Imikénk! Istennek Hála Egészségesen, elég szép súllyal. Én ezek után egy szerencsés és boldog Anyukának mondhattam magamat, és Nőnek. Van egy Fiam aki tökéletes, sőt a legtökéletesebb számunkra, egészséges, sikerült egy szép családi házba költöznünk, a Párom a legjobb Apa és Férfi akit kívánhattam és minden tökéletes. Megértünk mindketten arra, mikor a Fiúnkat megláttuk, hogy Anyának és Apának gondoljunk Magunkra és már nem hiányzott semmi a régi életünkből, egy szép Családdá váltunk.
Mennyire Igaz, hogy Igazán akkor születsz meg Te is Anyává, mikor megpillantod a Gyermekedet akit 9 hónapon keresztül a testedben hordtál!
A legcsodálatosabb dolog a világon, Anyának és Apának lenni!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése