A Szülésem története.

Köszöntelek Titeket, kedves olvasóim!

Első Anyukaként gondolom mindenkinek az jár a fejében, hogy milyen lesz a babája és maga a szülés; hogy fogok megszülni, minden rendben lesz-e, fájni fog-e és miegymás gondolatok sokasága.
Természetes úton megfogom tudni szülni vagy ez nem lesz lehetséges, lesz-e tejem és megfogok-e felelni Édesanyaként is ennek a gyönyörű kis emberkének, akit 9 hónapig a pocakomban hordozok, elég leszek-e vajon neki, el fogom-e tudni engedni a régi életemet...?!

Mert mi Nők mindig megakarunk felelni és talán pont azért, mert mindenkitől csak azt hallod és ezt olvasod a közösségi oldalakon számtalanszor, hogy ezt így és úgy, ha te nem természetes úton szülsz akkor te nem is szültél igazán, ha nem szoptatsz bármi okból kifolyólag, vagy éppen nem egy szobában tartózkodsz a kisbabáddal akkor te már rossz Anya vagy, ha otthon hagyod 3-4 órára, akár 1 napra (már olyan 6-7 hónapos kora körül) vagy akár előbb is, persze felügyelet mellett, ezt nem teheted meg, mert melletted van a helye a gyermekednek,  miért mész el fodrászhoz, körmöshöz, szempilláshoz, akár konditerembe mikor már neked a Gyermekednek kell elsőnek lenni és azt nézni neki mi a legjobb!
De abba senki nem gondol bele, hogy a babának az a jó ha egy boldog és kiegyensúlyozott Anyukája van, akinek bizony néha magával is kell foglalkoznia és feltöltődnie, mint párkapcsolati szempontból mint a saját önértékelése végett.
Aki azt állítja, hogy ettől rossz Anya vagy azzal nem érdemes foglalkozni, mert ítélkezni mások felett mindig egyszerűbb, mint a saját magunk életével és problémáival foglalkozni. Vagy egyszerűen csak a féltékenység, mert Te ezt megteheted és ő neki pedig erre nem volt vagy nincs lehetősége, ez féltékenységet szül, ami sajnos nagyon erősen dominál a mai világban!

Na de most már a címre tekintve haladnék is tovább a fő mai témánkra, hogy ugye mindenki elképzeli, hogy-hogy szeretne szülni, csak az utolsó percekben elindulni, várni, hogy nehogy csak téves riasztás legyen, esetlegesen feleslegesen bemenni a kórházban, ahol nem mindig olyan hangvételt kapsz amit adsz.
Annyi tejem lesz, hogy nem fogom tudni hova tenni és minden úgy fog menni és történni,ahogy a nagy könyvben megvan írva, minden tökéletes lesz és minden rendben lesz velünk. Csak ahogy tartja is a mondás: ,, Ember tervez, Isten végez! "

Amikor kapsz egy nagy arcon csapást és minden szerte foszlik,amit eddig elképzeltél és reméltél már a múlté és valamilyen szinten összetörik benned akkor valami, és megreng a hited is magad felé, hogy Én erre nem vagyok képes, mikor másnak sikerült..nekem miért nem?

A szülőszobán 3 és fél órát vártam arra, hogy bármi is történjen..sem egy fájás, pedig be is indított a doki, sem hasmegereszkedés, már 2 nappal túlhordtam és semmi jele annak, hogy a babám meg akar születni, a méhlepényem meg már katasztrofális állapotban van  30. héttől...vajon a Gyermekemnek nincsen semmi baja, ezek után mire számíthatok?..Egyedül vagyok, néha be-be néz valaki és csak a párom tartja bennem az erőt és a lelket, telefonon keresztül. Aztán 5 oxitocin után sincs fájás, megfogtak és betoltak a műtőbe, a Doki nem hitte el, hogy egy fájásom sincsen. Be a gerincbe az epidurál érzéstelenítő, csipkednek és kérdezik..Érez valamit?..Nem és abban a pillanatban 6-an körül álltak és felvágták a hasamat. Nem éreztem semmit, csak, hogy hol egy szike, hol egy olló, hol ez-az esik a mellkasomra, majd ahogy csak bírnak könyökölnek bele a hasamba, hogy lejjebb nyomják a babát. Teljesen kibírható volt és csak azt a pillanatot vártam, mikor megláthatom először a Kisfiamat és közlik velem, hogy minden rendben van vele és minden testrésze megvan. Aztán pár perc múlva felhangzott az a mennyei hang amit vártam, mintha órák teltek volna el, felsírt a Kisfiam. Épen és egészségesen, 4000 grammal és 54 cm-rel.
Ugye császáros Anyákra nem rakják a babát, hanem viszik is el és elkezdenek összevarrni, azért ez egy elég komoly hasi műtét valljuk be. Az egyik előnye, hogy ma már bikini vonalnál vágnak, nem a hasadat vízszintesen, hogy ne maradjon akkora nyoma.
A hátránya, hogy nincs Anyai kontaktus első pillanattól ami nagyon fontos, ami nem csak a babát de Téged is megvisel valamennyire. Majd mikor már letolnak a műtőből a megfigyelő szobába és csak azt a pillanatot várod, hogy a karodba vehesd az Életed Értelmét és érezd a baba illatot, ami még jobban megerősíti a varázslatot.

És kezdődhet a szoptatás, amit ha nem mutat meg senki és nem segít, akkor úgy járhatsz min saját magam, ne félj segítséget kérni, inkább, mint hogy az legyen a vége ami sajnos nálunk történt. Én féltem segítséget kérni, na meg az állapotom sem volt a legjobb és legstabilabb, sem testileg-sem lelkileg így próbáltam tudatlanul magam megoldani a helyzetet, nem sok sikerrel sajnálatos módon.
A nagy szoptatási vágyból, szomorúság és csalódottság, fájdalom lett; rengeteg seb, vérzés..és soha többet nem akartam már szoptatni. Ráadásul mikor még a háttérből is mindenkitől ezt hallottad szoptatni kell, jobb lesz, másnak is sikerült és Te megint csak úgy érzed, hogy kudarcot vallottál ezen a téren is. Hiába van itt ez a kis kincs, de ezt így Te nem tudod folytatni, mert ordítani tudnál a fájdalomtól. 2 hónap után, el is apadt a tejem. Muszáj voltam magamra is gondolni, mert alapból fájdalmas egy császáros Anyukának az első 1-2 hónapban,  és így már 14 hónap után nem is bánom, hogy így történt mert tej nélkül is egészséges és boldog Gyermek, a Fiam.

Végszóra  pedig,  a hasam azért nem ereszkedett le, mivel a Fiamon 3-szor volt rácsavarodva a köldökzsinór, egyszer a nyakán és kétszer a mellkasán is. Hálaistennek, hogy nem is próbáltuk meg természetes úton és nem hatot a beindítás, mert akkor lehet, hogy ott maradunk a műtőágyon a Kisfiammal együtt. Amiket akkor fájdalomnak és csalódásnak éltem meg azt mára már máshogy gondolom és tudom, hogy Isten mindig velünk van és segít, ezeket 12 hónap alatt tudtam magammal elrendezni és feldolgozni, pszichológus segítségével. Ha úgy érzed, ne félj orvosi segítséget kérni, ezt merem állítani. Megtanultam, hogy sosem szabad feladni, és felesleges tervezni is, mert lesz ahogy lesz a lényeg a végeredmény. Egyenértékű emberek vagyunk és a császár is szülés, ezért ne érezd magad kevesebbnek. Te is Anya lettél mint egy természetes úton szülő Nő, ott van a kincsed a kezedben a Gyermeked, és ez a Legfontosabb!